Állatok munkában – méhész maci

Egyszer említettem, hogy az első saját horgolt macim nagy szerepet töltött be az életemben. Már többször is elkészítettem, ezzel a megajándékozottak arcára mosolyt csalva. Jó érzés, mikor nemcsak nekem, de másoknak is örömet szerez az általam horgolt amigurumi.

Szóval az internetet böngészve rátaláltam egy amigurumi pályázatra, melynek témája egy horgolt kisállatka, akit valamilyen foglalkozással kellett ellátni. Sokat gondolkodtam a legmegfelelőbb állatkán és a hozzá legjobban illő foglalkozáson. Azt kell mondanom, hogy túl sokat is. Így az utolsó nap, mikor eszembe jutott, hogy mindjárt lejár a határidő, gyorsan cselekednem kellett. Nem volt már időm arra, hogy egy teljes amigurumi mintát a hozzá tartozó kiegészítőket, fényképeket és még a leírást is elkészítsem. Abból kellett kiindulnom, ami már adott volt. A meglévő amigurumijaim közül akkor már sokat elajándékoztam, így elég foghíjas volt az otthon maradt kis csapat. Végül a macira esett a választásom.

Már csak foglalkozást kellett neki találni, méghozzá olyat szerettem volna, amit a pályázók közül csak az én macim űz, illik a személyiségéhez is, valamint pár óra alatt el lehet készíteni. Így lett a maciból méhész, aki mint kezdő, ugyanakkor nagyon lelkes medvebocs épp most kezdett bele a saját méhész vállalkozásába. Azonban van egy nagyon rossz tulajdonsága, mégpedig az, hogy egyszerűen nem bír ellenállni a finom és csábító méznek. Ezt kellett tehát megörökítenem maximum három fényképben.

 

Akkor még nem volt fénysátrunk, férjem három ledes íróasztallámpára sütőpapírt gumizott, hogy tompítsa a fényt, a háttér pedig hungarocellre tűzött színes papírokból állt.