Állatok munkában – méhész maci

Egyszer említettem, hogy az első saját horgolt macim nagy szerepet töltött be az életemben. Már többször is elkészítettem, ezzel a megajándékozottak arcára mosolyt csalva. Jó érzés, mikor nemcsak nekem, de másoknak is örömet szerez az általam horgolt amigurumi.

Szóval az internetet böngészve rátaláltam egy amigurumi pályázatra, melynek témája egy horgolt kisállatka, akit valamilyen foglalkozással kellett ellátni. Sokat gondolkodtam a legmegfelelőbb állatkán és a hozzá legjobban illő foglalkozáson. Azt kell mondanom, hogy túl sokat is. Így az utolsó nap, mikor eszembe jutott, hogy mindjárt lejár a határidő, gyorsan cselekednem kellett. Nem volt már időm arra, hogy egy teljes amigurumi mintát a hozzá tartozó kiegészítőket, fényképeket és még a leírást is elkészítsem. Abból kellett kiindulnom, ami már adott volt. A meglévő amigurumijaim közül akkor már sokat elajándékoztam, így elég foghíjas volt az otthon maradt kis csapat. Végül a macira esett a választásom.

Már csak foglalkozást kellett neki találni, méghozzá olyat szerettem volna, amit a pályázók közül csak az én macim űz, illik a személyiségéhez is, valamint pár óra alatt el lehet készíteni. Így lett a maciból méhész, aki mint kezdő, ugyanakkor nagyon lelkes medvebocs épp most kezdett bele a saját méhész vállalkozásába. Azonban van egy nagyon rossz tulajdonsága, mégpedig az, hogy egyszerűen nem bír ellenállni a finom és csábító méznek. Ezt kellett tehát megörökítenem maximum három fényképben.

 

Akkor még nem volt fénysátrunk, férjem három ledes íróasztallámpára sütőpapírt gumizott, hogy tompítsa a fényt, a háttér pedig hungarocellre tűzött színes papírokból állt.

Crochetingrid új köntösben

A napokban arculatváltáson esett át a Crochetingrid blog és a Facebook oldal, továbbá a Meska és az Etsy bolt is. A fejlécek, bannerek, borítóképek, boltlogók változásán kívül minden a régi. A jól ismert márkajel megmaradt, csak a háttér lett lecserélve a már-már védjegyemmé vált kék háttérre.

A fotózáshoz használt kékes színű háttér egy összehajtogatott, organza függöny anyag. Mivel színjátszós, a megvilágítástól függően különböző hatásokat lehet vele elérni a világoskéktől a sötétbordóig. A fényképezést és utómunkát - ahogyan mindig - most is a férjem végezte. Fényképezéshez általában fénysátrat használ, megvilágításnak pedig ha az idő engedi, akkor természetes napfényt, egyébként egy vagy több íróasztallámpát. A régi, ütött kopott digitális fényképezőgépünket állványra helyezve működteti.

Jelenleg sajnos nagyon elfoglalt vagyok, viszont a nyáron végre feltöltöm az Etsy és Meska boltom szinte üresen tátongó polcait. Több amigurumi minta piszkozata várja, hogy végleges formába kerüljön. Így van ezzel a díjnyertes 21-es, répával alvó nyuszika is.

A nyuszis kihívás eredményhirdetése

A héten végre megtörtént a nyuszis kihívás várva-várt eredményhirdetése. Büszkén jelentem, hogy a horgolt kis nyuszim állhatott a képzeletbeli dobogó legfelső fokára.

Mindenkinek köszönöm, aki idejét rám áldozva hozzásegített megnyerni a nyuszis kihívást. Külön köszönöm azoknak, akik nem csak szavaztak, de lehetővé tették, hogy mások is megtehessék.

A nyereményem pedig egy fonalvásárlási utalvány. Egyelőre még nem tudom, hogy mit fogok választani a szebbnél szebb fonalak közül, de nagyon örülök a lehetőségnek. A 21-es nyuszira szavazók iránti hálám jeléül a választott fonalból egy olyan tárgyat szeretnék majd készíteni, aminek az ingyenes mintáját felteszem majd ide a blogra. Remélem, így nektek és talán szeretteiteknek is örömet tudok majd szerezni, ha nem is akkorát, mint amekkorát ti nekem.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm!

Fás applikáció virágokkal és méhecskével

Napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap a környezet- és természetvédelem, de sajnos még mindig nem eleget. Ezért ennek a bejegyzésnek a célja nem csak a horgolt alkotásaim megosztása, hanem a madarak és fák napjára való tekintettel a természet iránti szeretetem továbbadása is.

A bejegyzésemet egy, a Holt Maros partján tett kerékpártúra ihlette. Az idő nagyon kellemes volt, a parton rengetegen pihentek, napoztak. A kacsamamák kicsinyeikkel úszkáltak a vízben, az apró, sárga színű, pihe-puha tollazatú fiókáik libasorban igyekeztek felvenni anyjuk sebességét. Azonban az egyik fahíd lábánál megbújva három 12-14 év körüli fiú úgy gondolta, nagyon menő lenne szegény kiskacsákat kővel dobálni. Látványosan megálltam a hídon és csúnyán néztem rájuk, míg a köveket keresték, ekkor kettőnek azért leesett, hogy talán tiplizni kellene, de a harmadik ismét egy jó nagy darab követ markolt meg. Mikor már épp szólni akartam neki, hogy nagyon gyorsan tegye le, az egyik cimborája a fülébe súgott valamit, majd elhúzták a csíkot. Csak remélni tudom, hogy nem sokáig dobálták a kacsacsaládot, és egyik kiskacsa sem szerzett súlyos sérüléseket mielőtt odaértem. A történet sajnos igazolja, hogy a számítógépek (főleg a csüffögős lövöldözős játékok) és okostelefonok világában felnövő gyerekek nem mindig tudják, hogyan is kellene viselkedniük a természetben, ez feltehetőleg nem csak az ő, hanem a szüleik és az oktatás hibája is.

Szeretném felhívni a figyelmet a városokban élő madarak pusztulásának leggyakoribb okaira:

• régi fajta villanypóznák
• eldobott rágógumik
• nagy sebességgel a tükröződő üvegfelületeknek repülés

Ezúton is szeretném kérni minden kedves olvasómat, hogy senki ne dobáljon szét rágógumit az utcán. Nem csak azért, mert mások beleléphetnek, hanem egy madár felcsipegetheti és az könnyen a halálához vezethet. Illetve, ha az olyan szerencsések közé tartozunk, akik madarak csiripelésére ébrednek vagy sok madár él közvetlen környezetünkben, akkor mindenképp érdemes készítenünk vagy vennünk egy madársziluettet, amelyet az ablaküvegeinkre rögzítve megelőzhetjük a repülő madarak üvegnek csapódását.

Ezt a videót az egyik egyetemi kurzuson egy ornitológus vetítette le nekünk, szerintem mindenképp érdemes megnézni.

Most pedig következzen egy vidámabb téma: a fás applikációm.

Készítése során törekedtem arra, hogy a fa ne ugyanolyan vastagságú „puklikból” álljon, de azért összevisszaság se legyen belőle, reprodukálható legyen. A mintája kissé bonyolult, de szerintem megéri meghorgolni. Bár a felhasznált pálcák az alap technikák közé sorolhatók, azonban a számolások miatt nagy koncentrációra van szükség, ezért kihívásnak sem utolsó. A virágok és a méhecske nagyon jól illenek hozzá.

A minta az Etsy boltomban is megtalálható. (angol nyelven, kérésre magyarul is tudom küldeni)

Horgolt tűpárna

A Praktika magazin felhívása kapcsán sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne ötletes és egyedi tűpárnát készíteni. A neten számos variációt találtam, azonban egyik elképzelés sem fogott meg igazán. A szokásos kaktusz és süni persze nekem is eszembe jutott, de miután megláttam, hogy hányan készítettek már ilyet, ezt az ötletet is elvetettem, ahogyan a cuki horgolt kisállatokat, hiszen olyan fura érzés lenne egy aranyos maciba szurkálni a tűket.

Így egy kicsit extrémebb irányban kezdtem el gondolkodni. Mi az, ami még nem elcsépelt, de elég ütős és egyedi? Ekkor beugrott a szemgolyó ötlete. Mikor elmeséltem a férjemnek, láttam rajta, hogy felcsillan a szeme.

A koncepció megvolt, már csak meg kellett valósítani. Egy egyszerű gömböt horgoltam krémszínű fonalból, szemszínnek pedig egy nagyon szép, élénk kéket választottam. Ezután piros és bordó fonalak segítségével izmokat(?) hímeztem a golyóra, ezáltal még élethűbbé téve azt.

Azt még mindenképp le kell írnom, hogy ez a horgolt szemgolyó férjek megdobálására is kiválóan alkalmas. :)