2014. április 24., csütörtök

A nyuszis kihívás



A kihívás során 1 hónap állt a pályázók rendelkezésére, hogy meghorgoljanak vagy megkössenek egy nyuszit. Férjemmel sokat gondolkodtunk rajta, hogy milyen is legyen, mit csináljon a kis tapsifüles. Több vázlatot is készítettünk, végül a répával alvó nyuszi terve nyert. Ekkor az egy hónapból már csak 2 hét lehetett hátra. Mire beszereztük a megfelelő színű fonalakat és nekiláttam, mindössze 1 hét maradt.


Saját tervezésű mintával neveztem, így tudtam, hogy a nyuszi elkészítése az átlagosnál jóval több időt fog igénybe venni, hiszen egyáltalán nem sablonos, hanem bonyolult elemekből tevődik össze, amelyekhez hasonlót eddig még nem készítetem. A neten szebbnél szebb nyuszikat láthatunk, de legtöbbjük nem igazán élethű, ezért azt tűztem ki célul, hogy az én nyuszim olyan legyen, ami hasonlít egy igazira.

 
A horgolást a nyuszi fejével kezdtem, majd amikor a teste felénél jártam, már tudtam, hogy a fej túl kicsi lett, úgyhogy készítettem egy másikat. Közben elfogyott a fonal, és mire újból a horgolótűmhöz kerültem már csak 24 óra volt a beküldési határidőig. A lábakat illetően többféle elképzelés járt a fejemben, így készítettem három mellső és két hátsó láb próbaverziót, amelyek közül már dönteni tudtam. A fülekkel és a farkincával már gyorsabban haladtam. Ekkor már hajnalodott, az utolsó nap következett.

Nagyon-nagyon fáradt voltam, mivel előző nap ZH-t írtam, ezért előtte lévő éjszaka hajnalig tanultam. Gyorsan nekiláttam a répa meghorgolásának. Szerencsére elsőre sikerült, ami egyszerűen már muszáj volt, hiszen nem lett volna több időm egy újjal kísérletezgetni. Ezután a párna és a takaró színeinek kiválasztása következett, melyeket férjemmel az alapján választottunk ki, hogy mi passzolna a nyuszika, a répa és a már-már szokásos, védjegyemmé vált kékes színű háttérhez. A takaró színének nagyon szép almazöldet választottunk, amihez már csak a napsárga párna hiányzott. Bár eredeti terveim szerint mindkettő csíkos lett volna, arra sajnos már nem maradt idő. Mire a férjem végzett a fényképezéssel és elküldte a képet már csak 30 perc maradt hátra.


Végeredményként elmondhatom, hogy a nyuszi elvárásaimnak eleget tett, sőt felül is múlta azokat. Férjem már el is kobozta azzal az indokkal, hogy nagyon aranyos lett, ezért őt illeti meg.


Néhány tanulságot azonban mindenképp le kellett vonnom. Már a verseny elején törekedni kellett volna a mielőbbi megvalósításra és nem az utolsó pillanatra hagyni a horgolást, mivel így nem mindenre maradt időm, ráadásul kialvatlanul elég nehezen tudtam koncentrálni. Ha lett volna még időm, akkor a nyuszi pocakja, a tappancsai és a fülecskéi krémszínű díszítést kaptak volna, illetve a nyuszi buksijára egy hálósapka is kerülhetett volna.



2014. április 17., csütörtök

Az első publikálásom a Meskán



Büszkén jelentem, hogy 2014. április 14-én megjelent az első Csináld magad blogbejegyzésem a Meskán. A cikk a húsvéti nyuszi Kinder tojás kapszulából részletes elkészítését mutatja be fényképek segítségével. Ezt a mintát nemrég itt is közzétettem.

Remélem, így még több emberhez eljut és örömet szerez nemcsak a horgolás során, de a megajándékozottaknak is.

http://www.meska.hu/Blog/post/CsinaldmagadhusvetinyusziKindertojaskapszulabol?p=cG9zdF9pZD04NDA=

Ha van kedved, küldd el nekem az általad elkészített horgolt Kinder tojás nyuszidat. Amint összegyűlik pár kép, szeretném feltenni ezeket is a blogomba. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen alkotások születnek a mintámból!


2014. április 10., csütörtök

Horgolt teknősök: anyuka és kicsinye



A múlt heti teknősös bejegyzés után úgy gondoltam, hogy kicsit továbbviszem ezt a fonalat. Értitek? Fonalat… :)

A mintát Ana Paula Rímoli Amigurumi Two! című könyvében találtam, és már elsőre lenyűgözött. Az eredeti leírásban az tetszett a legjobban, hogy az anyateknős nemcsak egy szimpla amigurumi, hanem a hátsó feléből ki lehet húzni egy teknőstojást (amit persze később vissza is lehet tenni). Rögtön úgy gondoltam, szeretnék egy ilyen figurát is a még nem túl nagy amigurumi gyűjteményembe, úgyhogy rövid időn belül neki is láttam az elkészítésének. Amikor azonban a férjem megtudta, hogy szegény teknősből ki lehet húzni a tojást és mindezek után egy nagy lyuk marad hátra, rögtön (plüss) állatkínzásnak nyilvánította a projektet. Ezért végül nem készítettem tojást, de anyateknőst és babateknőst igen.




Az angol nyelvű minta könnyen értelmezhetőnek, nagyon pontosnak és jól követhetőnek bizonyult. Nem találtam benne elírást, így a horgolás kikapcsolódást jelentett számomra. Egészen más egy kész minta alapján horgolni, mint sajátot tervezni. Az utóbbi jóval nagyobb kihívás, így ennek köszönhetően több sikerélményt tud nyújtani (persze csak abban az esetben, ha az új alkotásunk jól sikerül), azonban a kész mintából való horgolásnak is megvannak az előnyei. Fáradtan inkább a kész mintákat részesítem előnyben, mert így tudok közben zenét hallgatni vagy filmet nézni, hiszen kevesebbet kell gondolkodni, számolni és előre tervezni.




Az anyateknős nagyobb lett, mint ahogy azt eredetileg a kép alapján gondoltam (máig ez az egyik legnagyobb amigurumim), hozzá képest a kisteknős már csak levezetés volt.

2014. április 3., csütörtök

Drága férjem teknősös pólója



Férjem ajándékba kapott egy reklámpólót (szerinte pólóing vagy galléros póló), amelyen egy viszonylag nagy, ráadásul nem túl szép logó éktelenkedett, ezért sokáig nem is használta csak a helyet foglalta a szekrényben. Egyik nap azonban, amikor már alig volt tiszta pólója, eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha horgolnék valamit, amivel eltakarhatom a logót. Már csak ki kellett találnom, hogy mit. Mivel az eltakarandó rész egy fektetett ovális alakot formált, egy aranyos teknős egész jó ötletnek tűnt, egyébként is hét imádnivaló teknős lakik még velünk.


De a tervet előbb engedélyeztetni kellett a megrendelővel, vagyis a mindenkinél kritikusabb férjemmel. Szerencsére a vázlatrajz tetszett neki, így nekikezdhettem a horgolásnak. A ház ura – mint már említettem – elég kényes minden kis részletre, nekiállt lekaparni a reklámot, mert „az teljesen felesleges” a pólójára. Csekély egy órájába telt…

Először meghorgoltam a teknős páncélját, majd elkészítettem a fejet, a lábakat és a farkincát. Kezdetben mosolygós szájat hímeztem neki, hogy aranyos legyen. Ezután kézzel felvarrtam a pólóra. Már itt abbahagyhattam volna, mert a férjem elégedett volt az eredménnyel. Végül közös megállapodással arra jutottunk, hogy bár a teknős készen van, de a mű még nem teljes. Szinte már hiányzott mögüle... valami. Ugyanis mindig nagy meglepődéssel figyeljük, amikor egy teknősből „kirobban a matéria”. Egy ilyen eset után általában fetrengünk a nevetéstől.


Így lett ez a férjem egyik kedvenc pólója, ezért is ilyen viseltes. Sajnos ezt még a kezdeti időkben horgoltam, amikor még olcsóbb, kevésbé jó minőségű fonalakkal dolgoztam.


A kis kiegészítés miatt csak néhány helyen lehet viselni, de a férjem mindig olyan büszkén virít benne, szóval abszolút megérte. Remélem, ezek után nem pártol el tőlem egyik olvasóm sem...