A nyuszis kihívás

A kihívás során 1 hónap állt a pályázók rendelkezésére, hogy meghorgoljanak vagy megkössenek egy nyuszit. Férjemmel sokat gondolkodtunk rajta, hogy milyen is legyen, mit csináljon a kis tapsifüles. Több vázlatot is készítettünk, végül a répával alvó nyuszi terve nyert. Ekkor az egy hónapból már csak 2 hét lehetett hátra. Mire beszereztük a megfelelő színű fonalakat és nekiláttam, mindössze 1 hét maradt.

Saját tervezésű mintával neveztem, így tudtam, hogy a nyuszi elkészítése az átlagosnál jóval több időt fog igénybe venni, hiszen egyáltalán nem sablonos, hanem bonyolult elemekből tevődik össze, amelyekhez hasonlót eddig még nem készítetem. A neten szebbnél szebb nyuszikat láthatunk, de legtöbbjük nem igazán élethű, ezért azt tűztem ki célul, hogy az én nyuszim olyan legyen, ami hasonlít egy igazira.

 

A horgolást a nyuszi fejével kezdtem, majd amikor a teste felénél jártam, már tudtam, hogy a fej túl kicsi lett, úgyhogy készítettem egy másikat. Közben elfogyott a fonal, és mire újból a horgolótűmhöz kerültem már csak 24 óra volt a beküldési határidőig. A lábakat illetően többféle elképzelés járt a fejemben, így készítettem három mellső és két hátsó láb próbaverziót, amelyek közül már dönteni tudtam. A fülekkel és a farkincával már gyorsabban haladtam. Ekkor már hajnalodott, az utolsó nap következett.

Nagyon-nagyon fáradt voltam, mivel előző nap ZH-t írtam, ezért előtte lévő éjszaka hajnalig tanultam. Gyorsan nekiláttam a répa meghorgolásának. Szerencsére elsőre sikerült, ami egyszerűen már muszáj volt, hiszen nem lett volna több időm egy újjal kísérletezgetni. Ezután a párna és a takaró színeinek kiválasztása következett, melyeket férjemmel az alapján választottunk ki, hogy mi passzolna a nyuszika, a répa és a már-már szokásos, védjegyemmé vált kékes színű háttérhez. A takaró színének nagyon szép almazöldet választottunk, amihez már csak a napsárga párna hiányzott. Bár eredeti terveim szerint mindkettő csíkos lett volna, arra sajnos már nem maradt idő. Mire a férjem végzett a fényképezéssel és elküldte a képet már csak 30 perc maradt hátra.

Végeredményként elmondhatom, hogy a nyuszi elvárásaimnak eleget tett, sőt felül is múlta azokat. Férjem már el is kobozta azzal az indokkal, hogy nagyon aranyos lett, ezért őt illeti meg.

Néhány tanulságot azonban mindenképp le kellett vonnom. Már a verseny elején törekedni kellett volna a mielőbbi megvalósításra és nem az utolsó pillanatra hagyni a horgolást, mivel így nem mindenre maradt időm, ráadásul kialvatlanul elég nehezen tudtam koncentrálni. Ha lett volna még időm, akkor a nyuszi pocakja, a tappancsai és a fülecskéi krémszínű díszítést kaptak volna, illetve a nyuszi buksijára egy hálósapka is kerülhetett volna.