Férjem ajándékba kapott
egy reklámpólót (szerinte pólóing vagy galléros póló), amelyen egy viszonylag
nagy, ráadásul nem túl szép logó éktelenkedett, ezért sokáig nem is használta
csak a helyet foglalta a szekrényben. Egyik nap azonban, amikor már alig volt
tiszta pólója, eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha horgolnék valamit,
amivel eltakarhatom a logót. Már csak ki kellett találnom, hogy mit. Mivel az
eltakarandó rész egy fektetett ovális alakot formált, egy aranyos teknős egész
jó ötletnek tűnt, egyébként is hét imádnivaló teknős lakik még velünk.
De a tervet előbb
engedélyeztetni kellett a megrendelővel, vagyis a mindenkinél kritikusabb
férjemmel. Szerencsére a vázlatrajz tetszett neki, így nekikezdhettem a
horgolásnak. A ház ura – mint már említettem – elég kényes minden kis
részletre, nekiállt lekaparni a reklámot, mert „az teljesen felesleges” a
pólójára. Csekély egy órájába telt…
Először meghorgoltam a
teknős páncélját, majd elkészítettem a fejet, a lábakat és a farkincát.
Kezdetben mosolygós szájat hímeztem neki, hogy aranyos legyen. Ezután kézzel
felvarrtam a pólóra. Már itt abbahagyhattam volna, mert a férjem elégedett volt
az eredménnyel. Végül közös megállapodással arra jutottunk, hogy bár a teknős
készen van, de a mű még nem teljes. Szinte már hiányzott mögüle... valami. Ugyanis mindig nagy
meglepődéssel figyeljük, amikor egy teknősből „kirobban a matéria”. Egy ilyen
eset után általában fetrengünk a nevetéstől.
Így lett ez a férjem
egyik kedvenc pólója, ezért is ilyen viseltes. Sajnos ezt még a kezdeti időkben
horgoltam, amikor még olcsóbb, kevésbé jó minőségű fonalakkal dolgoztam.
A kis kiegészítés miatt
csak néhány helyen lehet viselni, de a férjem mindig olyan büszkén virít benne,
szóval abszolút megérte. Remélem, ezek után nem pártol el tőlem egyik olvasóm
sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése